Családi szerepek

Nagyon nehéz egy tökéletes családban felnőni,

amikor az ember nem tökéletes...

Meg lehet fogalmazni,hogy milyen az ideális "normális család" ? Te ilyenben nőttél fel? Ki tudja igaz? Papa ,mama,gyerekek és mindenki végzi a dolgát,játssza a ráosztott szerepet.De ki írta a forgatókönyvet? A szülők,a nagyszülők...vagy az égiek? Esetleg így élnek Juliskáék is és nekünk is úgy kell csinálni? Nagyon meghatározó,hogy ki miben nőtt fel,mit hozott magával a gyermekkorból.Számtalan emberrel beszéltem erről és úgy vélem,sokunkra rányomja bélyegét a magunkkal hozott tapasztalat.Mit is kellett átélni a gyermekkorunkban és hogy nőttünk mi fel.Mit láttunk a szüleinktől.Ahogy az állatbébi is az anyjától tanul el mindent, valószínű hogy mi is hozunk magunkkal berögzött viselkedéseket a múltból.Ez lehet jó is, rossz is. De milyen a jó apa és a jó anya? Ezt csak akkor fogjuk megtudni,ha mi is felneveltük a sajátjainkat és utólag kiderül,hogy mit csináltunk jól illetve kevésbé jól. A társadalmi elvárások ismét az,hogy felnősz,(felnőni alatt, nem csak a testi érettségre gondolok) megházasodsz és jönnek a porontykák. Na jó gyerekek. Persze van,aki nem akar se házasodni, sem gyermeket vállalni és ők kerülnek megint az abnormálisak közé ,hogy ugyan miért nem akar? S van aki szeretne és sajnos nem adatik meg neki,hogy szülővé válhasson.Na és persze vannak a saját nemükhöz vonzódó emberek,bár ők is szoktak gyermeket vállalni azt hiszem,valamilyen úton módon.De most maradjunk a hagyományos felállásnál. Ahány család,annyiféle élet.Mivel én sem "normális"családban nőttem fel ,így csak a saját és a körülöttem lévők tapasztalatait fogom megosztani.(Azért elárulom,normális helyzetet még sehol se láttam.) Sajnos. Milyen felnőtté válik az a fiú vagy lány gyermek aki úgy nő fel,hogy az apa a "főnök" a családban?Az anyjuk pedig meghunyázkodva éli minden napjait és egy önálló döntése nincs ,mert nem mer sosem véleményt mondani.Csak robotol a családnak és próbál megfelelni a férjének és az ő életét éli,nem a sajátját.Mert ugye ahogy férjhez ment és jöttek a gyerekek elveszítette önmagát.Ő ezt akarta ,alárendelt szerepet tölt be a család minden napjaiban.Mit lát a fiú gyermek? Ezt a nőt fogja először nőnek tekinteni,az anyját.Ez a nőnemű lény elvesztette a nőiességét.Megfelel mint feleség,és családanya.De mint nő hová lett? Miért vált azzá? Ezek azok a nők ,akik 40 éves korukra úgy néznek ki mint a saját nagyanyjuk.Meggyötörtek ,elhanyagoltak és eligénytelendnek.Elmennek egy "mackóba" a gyerekért az iskolába és csapzottak.Hogy is kívánhatná meg őket így a "férfi"? Elvesztették önmagukat ,amint otthon ragadtak a sorra jövő születendő gyerekkel.Jó így nekik,eltartottak,ők pedig egész életükben háztartásbeli szerepüket töltik be ,mert így a kényelmes elviselik a sok megaláztatást amit Uruk parancsol a számukra.Aztán jön a döbbenet,amikor a család hím tagja más nőstény után kezd kutatni gőzerővel,mert bizony itt az anya már csak anya és nem nő. Látok velem egykorú nőket,akik jönnek a gyerkőcért a suliba és megdöbbenve látom,hogy kiül az arcukra a bánat,a megkeseredettség.Akkor miért nem tesz semmit ez ellen? Miért hagyja így eltiporni magát? Tudom miért.Mert ez is fél! Meg a sok többi is! Hogy menne már el a közös otthonból a két vagy több gyerekkel?Hová menjen? Mi lesz vele ? Hogy biztosítaná egyedül a gyerekeknek amit eddig megszoktak? Hát anyukám erre azt mondom ha meg sem próbálod,akkor viseld a következményeket s ne panaszkodj.Fogadd el a sorsod,Senkinek sem repül a sült galamb,keményen meg kell bizony küzdeni azért ,hogy megteremtsd amit kell.De általában a könnyebb utat választjuk s maradunk a meleg szarban.Fáj a változás.Igen fáj.Épp ezért sokan meg sem próbálják.De tudod mi itt a legnagyobb gebasz? Hogy a gyerekkel cseszel ki először is.Ő szenved a legjobban.Mert nem hiszem,hogy egy olyan légkörben jobb felnőni ,ahol mindig feszkó van és szeretetlenség,boldogtalanság.A fiú gyerek mit lát?Apám a valaki,akitől fél a nő és akkor majd a gyerek is így fog tekinteni a nőkre.Ezzel csak azt éred el,hogy a fiad is olyan lesz mint az apja.Egy zsarnokot nevelsz belőle,aki a nőt semmibe fogja nézni.Hiszen már téged sem vesz semmibe,csak ugráltat,és parancsol,te pedig mindent megteszel neki.Azt hiszed így leszel a legjobb anya.És a lányod? Milyen példát mutatsz a lányodnak?Hogy így kell élni egy feleségnek?Le kell slamposodni ha férjhez megy?Komolyan ezt szeretnéd,hogy ilyen felnőtt legyen belőlük is.Miért nem mutatsz nekik jobb példát,hogy lehet ezt jobban is csinálni?Megtettél értük mindent? Dehogy is-!Mert gyáva vagy és azt hiszed,hogy mindent megadsz nekik.De a legfontosabbat nem adod.Magadat!És mi lesz ha kirepülnek a srácok? Veled mi a fene lesz? Hm? Kinek kellesz már akkor,most komolyan? Siratod majd magad,hogy miért nem változtattál a helyzeten,az életeden? A férjed addigra vagy elhagy vagy folyamatosan meg fog csalni és te pedig tűrheted mert mást nem fogsz tudni tenni.Esetleg leihatod magad minden nap, a sárga földig bánatodban.De legalább addig sem agyalsz azon,hogy miért lett ilyen szar az életed.Bevallom én is így siratnám most magam,ha nem kapok észbe jó pár évvel ezelőtt.De ezt a helyzetet valaki vagy felismeri vagy nem.Behunyt szemmel éldegél úgy tovább.

Na és ha a nő viseli a nadrágot?Te jó ég.Szegény pasi.Anyuka a tökös legény és nincs döntés nélküle.Sőt! Semmi nem jó csak amit ő mond és ő akar.A mai világban ebből is nagyon sok van.Általában azok a férfiak kerülnek ilyen helyzetbe,akik anya szoknyája alól házasodnak és inkább csak pótmama kell, aki karakán és mindent elintéz,és irányít.A tökös nő dönt mindenben és ha megfigyeled mondjuk egy bevásárló központban ezeket a párokat,messziről ki lehet szúrni.Az a pocakos kis macika aki tolja a bevásárlókocsit és lohol a feleség után a megpakolt kocsival és az asszonyka dobálja a cuccokat a kocsiba, na ők azok.A nő fizet a pénztárnál,mert persze az ember le adja a fizetését és fillér nélkül marad csóri. Én sajnálom,mert sosem lesz férfi a talpán.És a gyerkőcök itt mit látnak? A lány itt is olyan nagyszájú uralkodónő lesz mint az anyuci.Na és a fiúcska? Neki is majd pót anyuka kell,mert a férfi szerepet nem fogja az apjától megtudni sosem ,hogy milyen is az valójában.Vagyis ez a természetes a számára is.Uraim!Húzzák fel azt a rohadt nadrágot végre,és vegyék fel a kesztyűt!

Akkor mi a jó házasság,párkapcsolat,család titka? Sokan csak azért házasodunk,mert itt az idő.Mi nők meg ki ne fussunk belőle,mert akkor öreglányok maradunk.Mondjuk ez ma már elfogadott,hogy sokan nem akarnak semmilyen társkapcsolatban élni.Dédelgetik a kutyájukat a hölgyek a pasik meg "élik" a nagybetűs életet.Carpe Diem.

De hol vannak a családok? Azok a családok ahol minden jól működik?Van férfi/apa és nő/anya? Ahol generációk együtt éltek és segítették egymást a lelki fejlődésben is? A fiatalok sokat tanulhattak a nagyszülők bölcsességeiből? Most mit látsz? Az unoka nem megy a nagyszülőhöz és nem segítik egymást.A férfi/apa adott helyzetben lohol egész nap a melóban és a nő/anya is ,sőt még meló után ott a második műszak otthon.Mivel régen a nők csak a háztartásbeli szerepüket töltötték be és nevelték a gyerekeket,természetes volt ,hogy mi végezzük az otthon feladatokat.A családi fészek melegét mi őriztük.De mára mivel,hogy nekünk is dolgoznunk kell valahogy ugyanúgy maradt ezt az otthon szerep is ,ami valljuk be segítség nélkül marhára le tud fárasztani ,és akkor még ott vannak a gyerekek is és este várja a férfi a csinos kis üde friss feleséget,hogy betölthesse a Nő szerepet is.De mondjuk meg,hogy sokszor alig várjuk ,hogy bezuhanhassunk az ágyba.Na itt kezdődnek a gondok. :) Érdeklődve figyelem azokat a házastársakat ahol együtt jönnek a gyerekért a suliba vagy épp nem az anyuka ül a szülői értekezleten hanem felváltva járnak hiszen mindkettőjük gyermekéről van szó.Mindkettő kiveszi a részét a gyereknevelésből és a gyereknek nem csak anyja vagy apja van,hanem mindkettő.Ugye te sem sok ilyet látsz manapság? Vagy épp babakocsit tologató édesapákat,akik büszkén mutatják meg a gyereküket? Még hétvégén sem tolja amikor kicsit ráérne éppen.Aztán csodálkoznak ha az anyuka kifakad ,hogy nincs egy szabad perce sem. Már az elején elromlik sok minden,de nem akarjuk észre venni.Azt hisszük ,hogy majd később rendben lesz minden.Elhitetjük magunkkal. És mi van a csonka családban felnőtt gyerekekkel? Tudod mi van velük? Sérülnek.De nem csak ők sérülnek hanem azok a gyerekek is akik hazug,álszent körülmények között nőnek fel.Szóval a gyerek.Mi a fontos a gyerekednek?Egyetlen egy,hogy szeressék és nyugodt légkörben nevelkedjen fel.Ez a legfontosabb.Ha csonka a család de nyugalom van mindkét félnél,attól jobbat nem is tehetsz neki.Jól érezze magát anyával is meg apával is.Van jó oldala is.Két szülinap,két nyaralás A buktató,hogy itt sem látja szegény, milyen is az a normális család. Hol itt van,hol ott.De mindig a gyerek nyugalma legyen a legfontosabb és ne úgy kelljen felnőnie,hogy veszekedni látja a szüleit.

Nagyon kevés családnál marad meg az egymás iránti tisztelet,mert ugye tisztelni,csak azt tudok aki hiteles és felnézhetek rá ,mint emberre.Szitkozódnak a szülők a gyermekek előtt és ezáltal csak ezt tanulják el,hogy nem tisztelik a másik nemet.Ha a férfi kicsit ügyetlenebb valamiben ,a feleség rögtön lehurrogja,hogy ó te ezt sem tudod megcsinálni.Ezáltal a szegény férfi csak önlebecsülést kap és kezdi elveszteni a hitét,hogy ő még férfi legyen továbbra is.Ugyanez van fordítva is.A férj kezdi lebecsülni a feleséget ,hiszen már nem nőként tekint rá csak mint a gyermekei anyjára.Ez nagyon szomorú.Kezdenek elveszni kapcsolatok és azt nem értem,hogy miért?Miért kell ennek így lenni az évek múltával?Biztos vagyok benne,hogy mind a két félnek teljesen oda kellene tennie magát és megmaradni a nőnek,még ha anya is egyben...nőnek lenni.Miért jó az ha elveszítjük a férjünket már lélekben s nem fog úgy nézni ránk mint a kapcsolatunk elején?Azért mert gyerekek lettek menet közben.Ezt akartuk,együtt terveztük ,akkor mégis miért?Miért fásulunk bele a szürke hétköznapokba? Hiszen abban rejlik minden ami a boldoggá tenne.Nem várhatunk arra,hogy majd ekkor és akkor

.Kedves férfiak!Önöknek sem kellene elpocakosodni a tévé előtt esténként ,mert bizony ez nekünk is kiábrándító lehet és az évek múltával minden olyan rosszá válik,mert mi tettük azzá.Együtt.Együtt hagytuk elromolni és együtt tettük szürkévé a családunkat.Nem élvezzük az együtt töltött perceket,csak azt várjuk,hogy mikor húz el otthonról a másik.Ha együtt kezdjük el az életet építeni üdén,szerelmesen ,akkor együtt is kell ezt fenntartani.Már ha csak az egyik pedálozik akkor megette a fene,bizony.Elrontottunk valamit és mutogatunk egymásra,hogy ki a hibás.De olyan nincs ,hogy ki a ludas ebben.Mindkettő aki elkezdte és lerombolta.Az egyik fél általában mindig a másik fölé akar kerülni,de ez így nem fog menni.

Miért van az ,hogy ami az elején tetszett a másikban,az egy idő után már nem tetszik? Nem azért mert olyanná akarod tenni ,amilyet a fejedben elképzelsz? De az miért is lenne jó? Jönnek a dolgai a másiknak amit nem bírok elfogadni,nekem ez így nem tetszik és a többi.Miért? Hiszen ő egy más ember mint te! Attól még számtalan olyan tulajdonsága van ami nagyon értékes benne.Miért kezdünk a rosszra figyelni egy idő után? Eleinte észre sem vetted? Elmúlik a szerelem? Tényleg elmúlik? Nem hiszem! Ha valakit igazán ,tiszta szívedből szeretsz soha nem fog elmúlni.Azt mondják sokan, ez mese és hülyeség.De nem hiszem.Akkor még nem szeretett igazán soha senkit magán kívül.Talán azért mennek tönkre házasságok ,kapcsolatok mert kiszeretünk a másikból?Az állatok akik egy életre választanak párt azok hogy,hogy nem szeretnek ki egymásból?A gólyák,a pingvinek a hattyúk..és még több is...miért? Mi miért nem tudjuk megtartani,fenntartani a családi létet melegséggel,tisztelettel,törődéssel és egymásra figyeléssel.Miért vagyunk ennyire énközpontúak?Csak megbántunk,megbántódunk,haragszunk,haragot tartunk és makacsak vagyunk a végtelenségig...majd szép lassan beleroskadunk.Nem mutatunk példát a gyerekeinknek,hogy megtanuljanak szeretni és tisztelni embereket...főleg azt akivel családot alapít majd.Biztos,hogy nem azt az életet szánjuk nekik ,hogy ők is elvált szülőként neveljék fel a gyermekeiket majd.Nem azt szánjuk nekik ,hogy boldogtalanok legyenek.A legjobbat akarjuk,de nem tudjuk megmutatni,hogy hogyan.

Azok a gyerekek akik úgy nőnek fel,hogy szülő nélkül mert épp elhunyt vagy elhagyták őket ,azok bizony hamar,nagyon hamar fel fognak nőni.Mert az élet rákényszerítette őket.Gyorsan a saját lábukra fognak állni mert nincs más választásuk,hogy életben maradjanak.Jobb esetben ha más családtag segít az nagy segítség.De az ő lelkük örökre fájni fog!

Az, aki elmeri hagyni a gyerekét amíg az a saját lábára nem állt,az ne merje szülőnek nevezni magát.Álljon a tükör elé,és csak egyet tegyen.Köpjön!

A legnagyobb csapás, ami szülőt érhet a gyermeke elvesztését leszámítva, ha látja, hogy ugyanabba a csapdába sétál bele, és nem tehet ellene semmit.